A Mikulás története, azaz a Télapó, avagy Szent Miklós legendája
Ebben a cikkben elmagyarázzuk a Mikulás, avagy Szent Miklós történetét. Bár tudjuk, hogy a Télapó nem egyenlő a Mikulással, de mivel nálunk már kellőképp összefolyt a két személy, így ebben a cikkben szinonimaként használjuk a két nevet.
Mürai Szent Miklós (270. március 15. – 343. december 6.) Myra püspöke volt, a katolikus és a görögkeleti egyház szentje, illetve a gyermekek, a diákok és a nehéz körülmények között élő személyek védőszentje.
Bár életéről nagyon kevés információ maradt fent, de cselekedeteivel kiérdemelte, hogy neve örökké fennmaradjon. Vagyonát egész életében arra fordította, hogy segítsen azokon, akiknek kevesebb adatott meg. Több legenda is fennmaradt vele kapcsolatban, ezeknek köszönhetően alakult ki a Mikulás személye is.
Szent Miklós legendája, avagy tőle ered a Mikulás története
Most pedig nézzünk meg a legismertebb fennmaradt legendát Szent Miklóssal kapcsolatban. Tulajdonképpen erre a legendára vezethető vissza a Mikulás története is.
A legenda szerint volt egy elszegényedett férfi, akinek három lánygyermeke volt, akiknek a hozomány hiánya miatt nem volt lehetséges a férjhez adásuk. Ezt megtudván Szent Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk.
Egy éjszaka folyamán Miklós egy arannyal teli erszényt dobott be a család ablakán, azért, hogy kiléte titokban maradjon. Ebből a vagyonból az elsőszülött lányt férjhez tudták adni.
Miklós ezt az ajándékozást az elkövetkezendő évben is megismételte, szintén titokban. Ebből a pénzből a második szülött lányt sikerült férjhez adni.
A harmadik évben szintén egy éjszaka próbálta meglepni a családot, hogy az utolsó lány is férjhez mehessen, azonban az apa kileste a férfit jócselekedete közben, hogy megköszönje neki segítségét, hiszen Miklós segítsége nélkül lányaira keserű sors várt volna. Miklós válasza az volt, hogy neki nem tartoznak semmilyen köszönettel sem, egyedül Istennek legyen hálásak.
Ugyanezen legenda másképp való elmesélése úgy szól, hogy a harmadik napon túl hideg volt odakint, így az ablakot zárva találta Miklós, így felmászott a tetőre, hogy az aranyat a kéményen keresztül dobja be a család számára. Azonban a legkisebbik lány éppen akkor tette a harisnyáját a kémény alá száradni, amikor Miklós püspök az aranyat leejtette a kéményen, így az ajándék pont a harisnyában landolt.
A Mikulás történetének kialakulása
A kereszténység több pogány ünnepet és szokást is átvett, többek között az északi népek azon szokását, hogy a téli napforduló idején megajándékozták egymást. A történet szerint Odin ajándékokkal megpakolt szekérrel repült át az éjszakai égbolton.
Később a kereszténység ezt az átvett ünnepet Szent Miklós napjához kapcsolta. A csizmákba ajándékot rakó Mikulást összekötötték Szent Miklós személyével. A Mikulás szó pedig feltehetőleg cseh vagy szlovák eredetű.
A fent olvasható Szent Miklós legenda és a szent december 6-ai egyházi ünnepe miatt terjedt el, hogy a Mikulás az ablakba helyezett megtisztított cipőkbe helyezi az ajándékokat, amelyek többnyire szaloncukrok és gyümölcsök voltak.
A Mikulás személye mellett később belekerültek a történetbe a krampuszok is, akik nem csak virgácsot hoznak a rossz gyerekeknek, de találkozás esetén el is fenekelik őket.
A Mikulás történetével nem összekeverendő a Santa Claus története, akit magyar fordításban sokszor Télapónak neveznek. A Mikulás gyalog közlekedik és a krampuszok a segítői, míg a Santa Claus szánnal repül és a manók segítenek neki az Északi-sarkon.
Érdemes még megemlíteni, hogy az általunk ismert Mikulást leginkább a finnek által Jolopukkinak hívott személyhez szoktuk kötni.
A Miklós-napi álarcos ünneplés már nagyon régre vezethető vissza Magyarországon. Már a 19. század végéről találhatóak feljegyzések piros ruhás ajándékosztogatók Mikulásokról.
Az első Mikulásos vers Arany Jánoshoz köthető, aki már 1850-ben „Tél apó”-ként hivatkozott rá a Téli vers című versében.
