Ebben a cikkben utánajárunk, hogy melyik naptól kezdve lehet húsvéti sonkát fogyasztani, illetve elmagyarázzuk, hogy miért éppen a sonka lett a húsvét elengedhetetlen étele.
Melyik nap szokás sonkát enni?
Ezt a kérdést kétfelé kell bontanunk. A nemhívők, vagy kevésbé hívők értelemszerűen bármikor fogyaszthatnak húsvéti sonkát. Azonban a hívők húsvét előtt 40 napos böjtöt tartanak, ezt nevezik nagyböjtnek vagy negyvenlőböjtnek.
Ez az időszak nem csak a böjtről, hanem a bűnbánatról, a megtisztulásról, az áldozatvállalásról, az ember Isten iránti szeretetéről és a húsvétra való előkészületről is szól.
A negyvenes szám a Szentírásban és a keresztény kultúrában gyakran előforduló szám:
- Jézus 40 napot böjtölt a pusztában (Máté 4,1-2)
- a zsidó nép is 40 napot vándorolt
- a vízözön is 40 napig tartott
- Mózes 40 napot töltött a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta a Tízparancsolatot (II. Mózes 34,28)
A nagyböjt időszakára eső első hat vasárnapon nem kell tartani a böjtöt, ezért a böjti időszak hamvasztószerdával kezdődik.
Visszakanyarodva a témához Nagyszombat még a böjti időszakhoz tartozik, így aznap még nem lehet húst, azaz sonkát sem fogyasztania annak, aki tartja a húsböjtöt. Természetesen, aki nem húsböjtöt tart, az már szombaton is fogyaszthat a sonkából.
A húsvéti sonkát a feltámadás megünneplése után szokás felvágni, majd húsvétvasárnap elfogyasztani. A feltámadás megünneplése legtöbb esetben szombat estére, vasárnap hajnalra esik, így a sonka vasárnap reggelre kerül az asztalra.
Ezt nevezhetjük a hivatalos, vallásosabb változatnak, azonban sokan vannak, akik már a nagyszombati mise után fogyaszt a sonkából. Természetesen ezzel sincs semmi gond, mivel a feltámadás után már nincs böjt.
Miért sonkát eszünk húsvétkor?
Magyarországgal ellentétben, a legtöbb európai országban inkább a bárányhús fogyasztása terjedt el húsvétkor, hiszen a bárány Jézust szimbolizálja, aki áldozati bárányként tetszeleg.
Az egyik oka, a fent említett misztikus 40-es számon felül a tavaszi böjtnek, hogy annak idején leginkább télen öltek disznót az emberek, hiszen a hidegben az tovább elállt.
Ebből ered, hogy tavaszra már nagyjából elfogytak a húsok a kamrákból, így az emberek nehézkesen juthattak csak hozzájuk. Illetve az akkori emberek számára sokkal természetesebb volt, mint nekünk, hogy ha nem fogyasztottak húst, többnyire gyümölcsöket, zöldségeket, tésztákat és kenyeret vagy pászkát ettek.
A télen leölt disznóból sonkát készítettek, amelyet pácolással és füstöléssel tartósítottak. Ezáltal a sonka nagyon sokáig elállt a többi nyers hússal ellentétben, így húsvétra már nem volt más hús, amit fogyaszthattak volna, csak a sonka.
