Ebben a cikkben utánajárunk, hogy melyik naptól kezdve lehet húsvéti sonkát fogyasztani, illetve elmagyarázzuk, hogy miért éppen a sonka lett a húsvét elengedhetetlen étele.
Melyik nap szokás sonkát enni?
Ezt a kérdést kétfelé kell bontanunk. A nemhívők, vagy kevésbé hívők értelemszerűen bármikor fogyaszthatnak húsvéti sonkát. Azonban a hívők húsvét előtt 40 napos böjtöt tartanak, ezt nevezik nagyböjtnek vagy negyvenlőböjtnek.
Ez az időszak nem csak a böjtről, hanem a bűnbánatról, a megtisztulásról, az áldozatvállalásról, az ember Isten iránti szeretetéről és a húsvétra való előkészületről is szól.
A negyvenes szám a Szentírásban és a keresztény kultúrában gyakran előforduló szám:
- Jézus 40 napot böjtölt a pusztában (Máté 4,1-2)
- a zsidó nép is 40 napot vándorolt
- a vízözön is 40 napig tartott
- Mózes 40 napot töltött a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta a Tízparancsolatot (II. Mózes 34,28)
A nagyböjt időszakára eső első hat vasárnapon nem kell tartani a böjtöt, ezért a böjti időszak hamvasztószerdával kezdődik.
Visszakanyarodva a témához Nagyszombat még a böjti időszakhoz tartozik, így aznap még nem lehet húst, azaz sonkát sem fogyasztania annak, aki tartja a húsböjtöt. Természetesen, aki nem húsböjtöt tart, az már szombaton is fogyaszthat a sonkából.
A húsvéti sonkát a feltámadás megünneplése után szokás felvágni, majd húsvétvasárnap elfogyasztani. A feltámadás megünneplése legtöbb esetben szombat estére, vasárnap hajnalra esik, így a sonka vasárnap reggelre kerül az asztalra.
Ezt nevezhetjük a hivatalos, vallásosabb változatnak, azonban sokan vannak, akik már a nagyszombati mise után fogyaszt a sonkából. Természetesen ezzel sincs semmi gond, mivel a feltámadás után már nincs böjt.
Miért sonkát eszünk húsvétkor?
Magyarországgal ellentétben, a legtöbb európai országban inkább a bárányhús fogyasztása terjedt el húsvétkor, hiszen a bárány Jézust szimbolizálja, aki áldozati bárányként tetszeleg.
Az egyik oka, a fent említett misztikus 40-es számon felül a tavaszi böjtnek, hogy annak idején leginkább télen öltek disznót az emberek, hiszen a hidegben az tovább elállt.
Ebből ered, hogy tavaszra már nagyjából elfogytak a húsok a kamrákból, így az emberek nehézkesen juthattak csak hozzájuk. Illetve az akkori emberek számára sokkal természetesebb volt, mint nekünk, hogy ha nem fogyasztottak húst, többnyire gyümölcsöket, zöldségeket, tésztákat és kenyeret ettek.
A télen leölt disznóból sonkát készítettek, amelyet pácolással és füstöléssel tartósítottak. Ezáltal a sonka nagyon sokáig elállt a többi nyers hússal ellentétben, így húsvétra már nem volt más hús, amit fogyaszthattak volna, csak a sonka.
